Az utóbbi két hétben sikerült direktben megtapasztalnom, hogy mit is jelent az emberek véleménynyilvánítási „akarata” és „ereje”. A tegnapi napon két olyan esemény volt, amelynek alapvető célja a városlakók véleményének megismerése, illetve az általuk megfogalmazott igények felszínre juttatása és valamilyen szintű kezelése. Ugyan egyik esemény sem arra volt hivatott, hogy helyben azonnal megoldjon problémákat, vagy hogy folyamatokat indítson be a jogos kérések teljesítése érdekében. Arra azonban mindkettő alkalmas volt, hogy a párt- és várospolitikai döntésekhez muníciót adjon a döntéshozók, jövőformálók számára. De mint oly sokszor, – azt kell mondanom, hogy – most is igazolódott, hogy ha tenni kell valami értelmeset saját jogaink és igényeink, elvárásaink képviselete érdekében, akkor a plüssfotel mélye még mindig vonzóbb, mint a személyes jelenlét és a protestálás.
