A cikk frissítéseket és módosításokat tartalmaz! – 2021.05.25
Az emberiség léte több fronton is kritikus helyzetet teremt a normális élet számára. Mintha a „Carpe diem”, vagyis az „Élj a mának” egy nagyon rosszul értelmezett olvasata öltene testet az emberek mindennapi tevékenysége során. Szennyezzük a vizeinket, a levegőt és iszonyat mennyiségű szemetet és hulladékot termelünk, amelyet felelőtlenül szinte gondolkodás nélkül bárhol eldobálunk.
Lomok alá temetve – környezetszennyezés
Azok akik aktívak a Facebook várossal foglalkozó oldalain, elég sűrűn találkoznak olyan bejegyzésekkel, amelyek egyrészt a város vezetését („impotens” hozzáállása miatt), másrészt a városban élőket (helytelen viselkedésük miatt) szapulják. Tegyük hozzá sokszor nagyon is jogosan. Azok, akik a problémák közszemlére tételén túl is próbálnak a dolog mögé nézni, pontosan látják, hogy sajnos hiába a jóakarat, hiába a tenni akarás, több téren „meg van kötve” a városi döntéshozók és szakemberek keze.
2014 októbere óta vagyok „hivatásos” politikus és azóta vezetem a képviselő-testület Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságát, mint elnök. Egyéni beszélgetéseken, hivatalos bizottsági üléseken és közmeghallgatásokon feszegettem a problémát és válaszolgattam a néha teljesen jogos – a felháborodástól sem mentes – froclizásokra. Sajnos az a helyzet, hogy gyakran magam is mélységesen fel tudok háborodni az illetékesek és az átlagemberek témával kapcsolatos nemtörődöm, felelőtlen hozzáállásán.
Lomok alá temetve – illegális lomhulladék
A mostani „kifakadásomat” az utolsó városi lomhulladék szállítási akció során látottak és tapasztaltak okozták. Az események után közel két hét kellett, hogy annyira lehiggadjak, hogy durvább érzelmi kitörésektől mentesen tudjam megfogalmazni gondolataimat és javaslatot tegyek egy szerintem (és beszélgetőtársaim szerint is) alkalmazható változtatásra. De mielőtt rátérnék mondandómra tegyünk egy kis kitérőt a lomhulladékokkal kapcsolatosan.
Akik követik a Facebook felületén a politikusi oldalamat, azok talán még emlékeznek rá, hogy első körben 2016. december végén tettem közzé egy bejegyzést, amelyben az alábbiakat írtam akkor:
„2017. talán a „HULLADÉK ÉVE” lesz Oroszlányban. A jelenlegi illegális LOMHULLADÉK probléma már komoly gondokat okoz városszerte. A környékben szinte egyedül meglévő konténeres gyűjtőpontok a városba vonzanak szinte minden környékben élőt, hogy illegálisan tegyék le hulladékaikat. Ezen kíván változtatni a város képviselő-testülete azzal, hogy 2017-ben több irányból is átalakításokat tervez a város hulladékkezelési szolgáltatásában és a jogszabályi, valamint ellenőrzési környezetben.”
Aztán 2017 nyarán további két bejegyzés jelent meg az oldalamon az alábbi szövegekkel:
„Látható közelségbe került az oroszlányi hulladékudvar. Ha minden jól megy, akkor maximum akár 80 millió forintos támogatást is kaphatunk a létesítmény kialakításához. A 2009-ben született tervben lévő elképzelés szerint (szennyvíztelep) sajnos nem biztosítható a helyszín. A hivatal munkatársaival azonban sikerült az ipari parkhoz közeli területet megjelölni a régóta várt udvar elhelyezéséhez. A megfelelő telekkialakítást és a feltételek (lerakható frakciók) tisztázását követően elkezdődhet a részletes tervezés.”
„Egy hónappal ezelőtt örömködtem azzal kapcsolatosan, hogy elérhető közelségbe került a hulladékudvar megvalósítása. Egy újabb állomáshoz érkeztünk ezen az úton. Holnap a városfejlesztési bizottság, csütörtökön pedig a testület dönthet a kijelölt helyet illetően. Ha ez meg van, akkor a következő lépés az állami szervezet kezében lesz.”
Lomok alá temetve – semmi sem szent
Az utolsó bejegyzés óta eltelt szépen lassan 4 év! Ha erre valaki azt mondja, hogy ez felháborító, hát akkor teljesen egyetértek vele. Hiába a nyertes pályázat! Hiába a város részéréről megtett minden előkészítő intézkedés, ha az állami szervek négy év alatt sem voltak képesek a magukhoz ragadott pénzügyi forrásokat hatékonyan, a célok megvalósítására fordítani. Én azt gondolom, hogy egy ilyen létesítmény minimális elvárás a kistérségben (NER szóhasználattal járásban) élők részéről, így érthetetlen számomra, hogy miért nem érte el az országgyűlési képviselő ingerküszöbét a probléma, és miért nem sikerült érdemben négy év alatt hatékony támogatást szereznie a megvalósításhoz!? De hagyjuk is, ezt majd alkalomadtán a fejére lehet olvasni…
Akik kicsit is foglalkoznak a város működésével, azok tudják, hogy városunk éves szinten olyan 6-7 milliárd forintból gazdálkodik. Igaz, hogy a veszélyhelyzetnek köszönhetően ez most jelentős mértékben csökkent az utolsó két évben, de amiről most beszélek (írok) az immár egy 5-6 éves történet. 2015-ben folytattam az első olyan személyes egyeztetést a hivatal szakembereivel (városüzemeltetés, közterület-felügyelet) és hulladékgazdálkodással foglalkozó városi szervezet vezetőjével és szakemberével arról, hogy miként lehetne első körben az illegális, majd ezt követően a legális lomhulladékokkal kapcsolatos problémákat kezelni. Felmérések, vizsgálatok és javaslatok kerültek a döntéshozók elé, akik ugyan támogatták a jogi, pénzügyi és nem utolsósorban szakmai változásokat, azonban valahogy sosem tudtunk eljutni egy saját fejlesztésű lomudvar megvalósításáig. Hozzá kell tennem, hogy az országos politikai környezet agresszív változása nem azt jelezte, hogy helyi adóforintokból helyes döntés lenne egy ilyen sok tízmilliós beruházás megvalósítása. Ezt az országos hulladékgazdálkodási rendszer teljes átszabása – amelyben ma már minden résztvevő pontosan tudja, hogy sokkal több a gond, mint az előny – mára sajnos teljes mértékben visszaigazolta. Arról már nem is beszélve, hogy az Európa Unió hulladékkezelésre szánt forrásait is képtelen az országos irányítási mechanizmus hatékonyan hasznosítani. A terület politikai felelősének impotenciája a témában pedig sajnos, csak tovább mélyíti a város és környezetének lomhulladék-kezeléssel kapcsolatos problémáit.
Lomok alá temetve – hivatalos lomtalanítás
Városunk vezetése első körben az illegális lomhulladékok kezelését kezdte rendezni. Jogszabályalkotással, jelentős összegű pénzügyi erőforrások hozzárendelésével, emberi és gépi erőforrások biztosításával és szervezetek átszervezésével kezdte meg a probléma kezelését. A kezdeti időszak sikereit, valamint a hatékony továbbfejlesztés lehetőségét ismét az országos szabályozások hátráltató hatásai árnyékolták be. Nem biztosítanak megfelelő jogköröket, illetve meglévő intézkedési jogköröket vesznek el, amivel jelentősen csökkentik, vagy éppen lehetetlenné teszik a helyi hatóságok számára a sokkal hatékonyabb fellépést és ezáltal a probléma hatékony kezelését.
Az időközben jelentősen átalakult országos hulladékkezelési rendszer várost érintő változásait még szerencse, hogy a regionális közszolgáltatóval való nagyon jó kapcsolatunk némiképp enyhíteni tudja. Így a hulladékkezelés lomhulladékokra vonatkozó elbánásában hatékony egyeztetéseket tudtunk és tudunk folytatni. Azzal mindenki tisztában van szerintem, hogy a lakossági lomhulladékok kezelésének egyetlen korrekt formája egy megfelelő szolgáltatásokkal rendelkező lomudvar megépítése és működtetése lenne, de a fentebb leírtak miatt ez sajnos mára már önmaga paródiájává vált.
Lomok alá temetve
A város vezetésének nem maradt más lehetősége, mint saját hatáskörben biztosítani a lakosság jogos elvárásait a lomhulladékaik kezelését illetően. A közszolgáltató által biztosított éves egyszeri díjmentes helybe menő lomhulladék elszállítási szolgáltatást önkormányzati adóforintokkal kiegészítve, évente további négy alkalommal bővítettük. Mivel nincs személyes kapcsolat a hulladék kihelyezője (lakosság) és a hulladék elszállítója (közszolgáltató) között, így ennek teljes költségét a városi költségvetés biztosította és biztosítja jelenlegi is – a jelentősen csökkent finanszírozási körülmények ellenére is. A lehetőségek csökkenése miatt, a korábbi évenkénti plusz négy alkalomból 2020-ra és 2021-re is sajnos, már csak három alkalom finanszírozását tudja viselni az önkormányzat.
És hogy mi a negyedévente három napig tartó városi esemény mérlege? Hát… – ha azt mondom, hogy egyre erősödő lakossági felháborodás, az egyre romló városképi látvány miatt, és az egyre csak növekvő lomhulladék mennyiség, akkor azt gondolom, hogy nem sikerült kellően árnyalni a helyzetet. Ha valaki veszi a fáradtságot és beszélgetésbe kezd a kapcsolódó feladatokat irányító és végrehajtó szakemberekkel, akkor rájön, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa. Ha azt mondom, hogy jogtalan haszonszerzés és gyakran jogszabályellenes magatartásformák kapcsolódnak a háromnapos „purparléhoz”, meglátásom szerint még akkor is csak visszafogottan foglaltam állást.
A számok azért beszédesek. Még a Varikont Kft. (illetve most már az OIH Zrt.) éves szinten olyan 2.0 és 2.5 M Ft összegben számlázza az illegális lomhulladékok elszállítását (amelyre sajnos éppen most nincsenek mennyiségi adataim), addig az OKÖ Zrt. 2017-ban 180 tonna, 2018-ban 532 tonna és 2019-ben 574 tonna lomhulladék elszállítását biztosította. (A 2020-as év adata majd a májusi beszámolóban lesz elérhető.) 2020 évben 525 tonna lomhulladékot szállítottak el a társaság szakemberei. Az idei (2021) év első attrakciójának egyetlen napján begyűjtött lomhulladék mennyisége meghaladta a 100 tonnát. Ez önmagában is elkeserítő. Ebből megint rekorddöntés lesz az év végére.
Ezek a száraz tények, de lássuk mi az ami komoly problémákat okoz a jelenleg működő rendszerben. Az első nagyon komoly probléma, hogy a hulladékszállítási cég dolgozói – minden áldozatos munkájuk ellenére – immár képtelenek három nap alatt rendezni a város lomhulladékainak elszállítását. Ez alapvetően két problémából adódik. Az egyik a folyamatosan növekvő mennyiség, a másik pedig a lomhulladék elszállításra ráépült illegális tevékenységek káros hatásai. Annak érdekében, hogy a lakosság az immár négy éve működő szolgáltatásról időben értesüljön, szinte minden létező felületen megjelenik az esemény beharangozása. Internet, TV, újság és most már talán a rádióban is. Ez azonban nem csak azokat tájékoztatja, akik a szolgáltatást jogszerűen igénybe kívánják venni, hanem azokat is, akik haszonszerzési tevékenység, illetve csak megélhetési okok miatt megjelennek a lomhulladék halmok mellett és azokat iszonyatos mértékben széthányják. Így a szállítási cég szakemberei képtelenek a tervezett idő alatt megfelelően felpakolni a hulladékokat a szállító járművekre. Nem beszélve a helyszínen maradó milliónyi apró törött üveg, mű- és egyéb anyagtöredékekről.
Itt kívánom megköszönni azon áldatlan állapotok (hóban, esőben, fagyban) között dolgozók becsületes és áldozatos munkáját, akik kénytelen mások felelőtlen és romboló eljárásának eredményeként emberfeletti munkát végezni. Nélkülük a várost valóban ellepné a mocsok és a szenny. Érdekes, hogy róluk még egyetlen egyszer sem emlékezett meg a város akkor, amikor jól fizetett orvosokat, tanárokat, rendőröket és mentősöket, sportolókat és sportvezetőket, edzőket, vagy civileket rendszeresen elismerünk. Talán ezen a szemléletünkön is változtatni kellene ebben az évben! De térjünk vissza a problémákhoz.
Lomok alá temetve – „szervezett” bűnelkövetés?
A lomhulladék-gyűjtésre szakosodott nem éppen legális „vállalkozások” lepik el ezekben a napokban a várost, akik a lomhulladékok kihelyezőinek még pénzt is fizetnek ezért, hogy az „értékes” elemeket „megmentsék”. Majd azt „elbujdokolva” szétverjék, a hasznosítható részeket kiszereljék, a haszontalan részeket pedig a városban szinte minden eldugottabb helyen hátrahagyják. Ezzel nem csak a hulladékgyűjtő pontokon jönnek létre a szétszórt, kezelhetetlen törmelékek, hanem a város szinte minden pontján.
A város, mint fentebb említettem komoly mennyiségű adóforintot (éves szinten olyan 20-30 M Ft között) költ a szolgáltatás biztosítására, amelyet más települések nem tesznek meg. Mivel hírelve van az esemény, így megjelentek az extraprofitra számító „vállalkozók”, akik a környékről jó pénzért begyűjtik a lomhulladékokat, amelyeket jobb esetben a tényleges hulladékgyűjtési pontokra, rosszabb esetben a város egyéb eldugottabb területeire borítják le. Egy napokban folytatott beszélgetés során hallottam, hogy egy tatai „vállalkozó” egy teljes utánfutónyi számítógépes monitort akart az ingyenes szolgáltatás keretében lepakolni az elektronikus hulladékgyűjtési ponton. Amikor szóltak neki, hogy ez csak az oroszlányiak számára adott lehetőség, úgyhogy mutasson egy lakcímkártyát, fordult egyet és máris megjelent egy kedves oroszlányi lakossal, aki igazolta az „illetőséget”. A történet apró kis csavarja, hogy egy ismert közszereplő adta nevét a művelethez. Na ez azért szerintem már komolyan elgondolkodtató.
Órákig és oldalak hosszú során át lehetne mesélni az ilyen és ehhez hasonló „urban legend”-eket, amelyek ennél sokkal durvább dolgokat is említenek. Nem véletlen, hogy a közterület-felügyelőink munkája is jelentősen megnövekszik ebben az időszakban. Sőt sok-sok millió forint fejlesztési költséget kellett fordítania a városnak arra is, hogy az ilyen elkövetőket felderíthessék a szakemberek, és a megfelelő intézkedéseket is megtehessék velük szemben. Sajnos ez a harc teljesen kiegyensúlyozatlan eszközökkel folyik, így a szakemberek és a hatóságok csak kísérletezgetni tudnak a probléma csökkentése, vagy felszámolása érdekében.
Lomok alá temetve – illegális lomhulladékok
Ezért ültem le a napokban beszélgetni azokkal, akik érdemben tenni tudnának a jelenség jelentős csökkentése, vagy esetleges felszámolása érdekében. A beszélgetésünk eredményeként az alábbi megállapításokra jutottunk:
- Meg kell szüntetni a jelenlegi lakossági lomhulladék-kezelés rendszerét.
- A családi házas övezetben az évi egyszeres ingyenes, mennyiséghez kötött lomhulladék elszállítást a szolgáltató a jövőben is biztosítja. Ezt egészítené ki az egyéni igény bejelentése alapján az önkormányzat által finanszírozott további egy alkalom, amely szintén mennyiséghez kötött lenne. Az e feletti mennyiség elszállítására egy előzetes kalkulációt követően vagy a hulladékszállítási közszolgáltató, vagy a város tulajdonában lévő OIH Zrt. biztosítana térítésköteles szolgáltatást.
- A tömbházas övezetben a lakóközösségek (társasházak) számára szintén biztosított a közszolgáltató egyszeri ingyenes házhoz menő szolgáltatása, amit eddig is a közös-képviselőkkel egyeztetett módon biztosított a szolgáltató. Ez egészülne ki azzal, hogy további évenként egy díjmentes esetben biztosítana lomhulladék szállítást a közszolgáltató (az önkormányzat finanszírozásában), úgy hogy annak pontos idejét a közös-képviselő és a közszolgáltató egymással előzetesen egyezteti.
Ennek a megoldásnak a bevezetése több előnnyel is járna. Az első, hogy azonnal leválaszthatók lennének a szolgáltatásról azok, akik a jelenlegi rendszert haszonszerzési, vagy megélhetési célból indokolatlanul terhelték. Felszámolható lenne a tevékenységükből adódó, további területeken megjelenő jelentős mennyiségű szennyezés. A szolgáltató szakembereit nem terhelnénk feleslegesen további munkavégzéssel, amely emberibb körülményeket jelentene számukra. Az önkormányzat számára sokkal kezelhetőbb lenne a probléma, ugyanis innentől kezdve minden olyan hulladék megjelenése, amely nem a kommunális hulladék kategóriája, azonnal illegális hulladéknak minősülne, amelyre pedig megvannak a megfelelő szankciók, a megfelelő technikai eszközök a felderítésre, és a szakképzett személyzet az eljárások lefolytatására. Nem utolsó sorban az önkormányzatnak kevesebb adóforintot kellene költeni a feladat végrehajtására. Jelentősen csökkenne a környezett idénybevétele is, aminek eredményeként az évi 9, 12 napban nem lenne a város egy lomhalmaz, amely mindenki számára csak kellemetlenséget okoz.
Igen! – mint minden olyan intézkedés, amely szigorúbb elbánást eredményez, egyben tovább gondolkodásra kényszeríti az illegális tevékenységet végzőket is. Bizonyára megjelennek majd újabb mocskos eljárások az illegális hulladéklerakások „érdekében”. De azt gondolom, hogy ezek nagyrészt sajnos már jelenleg is megvannak a mostani javaslattól teljesen függetlenül. De jelentősen csökkenthető lenne a folyamatra akaszkodó rossz arcú és szándékú emberek megjelenése is a városban.
Remélem, hogy gondolataim és többünk közös javaslata értő fülekre talál. Így talán elindulhat valami a jelenlegi állapotok normalizálása érdekében. Egyben érdeklődve várom mindenki javító szándékú véleményét. Előre is köszönöm megtisztelő együttműködésüket a probléma mielőbbi hatékony kezelése érdekében.
