Döntések és következmények sorozata az elmúlt félév. Feladások, visszalépések és talán még csalódások is (részemről mindenféleképpen). Az oroszlányi közélet „elvesztett” egy „fiatal” alpolgármestert, visszaléptem egy fontos bizottság éléről, egy fontos pártszövetséges teljesen kilépett a politikai együttműködők csapatából és csapásként hirtelen elveszítettünk egy másik fontos politikai szervezet szövetségesét is. Ha tetszik, ha nem ez ma a sommás egyenlege a 2019-es helyi összefogás formációjának.
A kor egyrészt „gyötrelem” másrészt adomány…
Szerintem már az én visszalépésem is komoly gondot okozott, de az alpolgármester kilépése a közszereplés világából volt az igazi érvágás meglátásom szerint. Ennek eredményeként időközi választásokat kell tartani a városban. Eddig úgy tudtuk, hogy csak egyet, de a sors nagy játékos és mindig bebizonyítja, hogy mindig lehet másként, mindig lehet rosszabb. Editke elvesztésével valami olyasmi történik városunkban amire mindez idáig még nem került sor.
De ennek kapcsán legalább megtudtam, hogy vén vagyok, matuzsálem, aki sajnos évtizedek óta rontja a város levegőjét. Érdeklődéssel hallgattam az ifjú titánokat, akik kevés tudással, de annál nagyobb elszántsággal vágnak neki ennek a kicsit több, mint egy éves közszereplésnek. Örömmel teli vegyes érzés, hogy két hölgy is ringbe száll, ami szerintem nem baj, sőt üdvözlendő. Bár a bemutatkozás és a TV-s beszélgetés sok kérdést fogalmazott meg bennem velük és delegáló szervezetükkel kapcsolatosan.
Döbbenettel (na ez azért erős túlzás) vettem tudomásul, hogy a nagy „matuzsálem” ma sem ért jobban a közügyekhez, mint amikor elhagyta ezt a rögös pályát. Egy két fiatal talán „profibb” módon nyilatkozott meg, mint a politikában „jól bejáratott” öreg szaki. Azt pedig örömmel tapasztalom, hogy a kisebbségek egyike, — aki szerintem a város egyes területein erősen inkább a többség, — végre nem csak a kisebbségi, hanem a többségi önkormányzat színterén is megméretteti magát. Bár egy felkészültebb, képzettebb jelöltnek személy szerint jobban örültem volna.
A független jelöltek „felkészületlensége” nem igazán lepett meg. Azonban egy politikai szervezet (főleg ha országos szervezettel is rendelkezik) talán kicsit jobban felkészíthette volna jelöltjét, még akkor is, ha csak egy kicsit több, mint egy évre kaphat mandátumot. Az már önmagában kacagásra adott okot, hogy ebből az egy évből kb. fél évben tájékozódni szeretnének! Miért eddig mit csináltak? Amiben képben kell lenni már február óta köztudott! A költségvetésben minden is benne van. Adottságok, lehetőségek, problémák. Egy kis vizsgálódással ezért sok minden tudható, ha valakit tényleg érdekelnek a város dolgai. Nem beszélve arról, hogy ebben még erős változásokat is érvényesíteni szeretnének. Na, de ők tudják!
Tudom, hogy hirtelen jött az időközi választás ténye, de kicsit több, mint egy év múlva önkormányzati választások lesznek, ahol egy országos pártnak akár nyolc értelmes jelölttel és akár egy polgármester-jelölttel is színpadra kellene állni. Ehhez képes most csak egyet kellett volna kicsit felkészíteni a városvezetői feladatokra…
Na mindegy! – hagyjuk! Ami a lényeg, hogy matuzsálem vagyok, a rossz levegő „embere”. Kicsit fájt, de be kell lássam, hogy valahogy én is így érzem. De ha más mondja ki, akkor az azért fáj! Mindezek ellenére szerintem nem kell szégyenkeznem a vállalt és elvégzett feladataimat végignézve ebben a vészterhes időszakot is tartalmazó lassan 10 éves közszereplős időszakomban. Fejlesztési tervek, módszerek, koncepciók és nem utolsósorban ténylegesen megvalósult fejlesztések. Csak azt sajnálom, hogy sok minden el sem tudott jutni az érdemi vita szintjére. Talán mert nem voltam elég agresszív, vagy mert olyan dolgokat szeretnék, aminek az átlagemberek világában még nincs itt az ideje. (De ezzel nem most találkozom életem során először!)
Na mindegy! – ezt majd ha ténylegesen búcsúzkodni fogok, újra előveszem. Végig nézve a város elmúlt 3-4 évét azt gondolom, hogy most és az elkövetkezendő jó pár évben nem az „én világom” jön. Így azt fontolgatom, hogyha nem történik valami eget-földet megrázó változás, akkor átadom a helyemet egy fiatalabb, frissebb, agilisebb, a jövőt önmaga számára építő jelöltnek. És hogy ez jelen pártom, szövetségeseink, vagy a most palettára kerülő szervezetek tagjai közül kerül-e ki, meglátásom szerint teljesen mindegy.
Kedves fiatalok! – legyen tiétek a jövő!
Úgy volt, hogy a miénk lesz, de hát … mint tudjuk ember tervez, Isten végez!
Mindegyikőtöknek sok sikert holnapra!
