Amióta az emberiség szervezett formában éli életét mindig fontos kérdés volt, hogy milyen módon lehet egy közösség tagjainak véleményét figyelembe véve irányítani a közösség életét. A különböző korok mindig „kitalálták”, hogy milyen megoldásokat „kell” alkalmazni a „túlélés” érdekében. A legerősebb ember, a legjobb vadász, a legbölcsebb ember, vagy a legjobb gyógyító és a legszentebb ember szinte minden korban részese volt annak a „csapatnak”, akikre a közösség tagjai rábízták mindannyiuk életének irányítását.
A közösségek taglétszámának rohamos növekedésének problémája egyre komolyabb kérdéseket vetett fel a vezetés és irányítás területén. A törzsfőnököket lassan felváltották a királyok (uralkodók), a varázslókat az egyházak, a vadászok katonákká avanzsáltak, akik az uralkodó akaratának engedelmeskedve az ellenség ellen vonultak, legyen akár külső, akár belső ellenségről szó. A királyság öröklés útján biztosította a vezetés (ebben az esetben az uralkodás) jogát, kizárva mindenki mást a irányítás lehetőségéből. Ezt a folyamatot csak erőszakos cselekedetek voltak képesek megváltoztatni. Ennek eredményeként klasszikus jogaikat gyakorló uralkodók már nem léteznek a világ műveltebb részén. Vagyis a közösségek vezetői ma már más módon választódnak ki.
Az emberiség szervezett közösségei számára már az ókorban is fontos kérdés volt, hogy kik azok akik egyáltalán beleszólhatnak a „vezetésbe”. Tanulmányainkból tudjuk, hogy a görög városállamok (poliszok) lakói (démosz) fontosnak tartották, ha személyesen nem is, de képviselőjük útján joguk legyen beleszólni a közösség életének irányításába, vagyis az „uralkodásba”. Innen származik az egyik legvitatottabb politikai szavunk a demokrácia.
Az elmúlt 2600-2700 évben sokan és sokféleképpen értelmezték a demokráciát, azaz a népuralmat, gondoljunk csak az európai-, vagy a nők által folytatott forradalmakra, az utóbbi 30-40-50 évben végbement rendszerváltásokba. Napjainkra általánossá vált szinte az egész világon, hogy a nagykorúvá válással egyben jogot nyerünk arra is, hogy tágabb közösségünk (hazánk, országunk, stb.) vonatkozásában gyakoroljuk a választás jogát. A sokféle demokrácia mindezidáig legszélesebb körben alkalmazott formája a képviseleti demokrácia. Választójogunk nem csak arra ad lehetőséget, hogy megválasszuk képviselőnket, hanem arra is, ha megfelelő erőt és bölcsességet érezve magunkban képviselővé váljunk.
Sajnos a demokrácia, mint tudjuk nem csak jó és pozitív jellemzőkkel bír! Masaryk mondta egyszer „A demokráciának megvannak a hibái, mert az emberek sem tökéletesek, ezért amilyen a mester, úgy mennek dolog…”. Meglátása szerint – „A demokrácia egy örök vita”. Vagyis minden azon múlik, hogy a döntési joggal felruházott „képviselők” mennyire képesek kultúrált módon rendezni vitáikat egymással. Ezt erősíti az Európa Tanács egyik határozata is: „A demokrácia nem csupán annyit jelent, hogy a többség nézeteinek mindig diadalmaskodnia kell; olyan egyensúlyt kell kialakítani, amely biztosítja a kisebbséggel szembeni igazságos és megfelelő bánásmódot, és megakadályozza a domináns pozícióval való visszaéléseket.”
Magyarország alig több, mint 20 éves demokratikus életében ezek a szempontok jellemzően érvényesültek. A jelenleg kormányzó erők 2010-ben óriási lehetőséget kaptak. Ugyanis választóik akaratából a választási törvény szabályai szerint 2/3-os többséget értek el az Országgyűlésben. Az akkor még létező Alkotmány értelmében egyetlen „másként gondolkodó” véleményét sem kellett figyelembe venniük, ugyanis minden lehetőségük megvolt az egyedül döntésre. Az ilyen hatalom roppant teher egy bölcs ember kezében.
Az „uralmat” kezükbe véve azonban nem arra törekedtek, hogy a demokrácia korábbi szabályainak problémáiból adódó helyzeteket érdemben kezeljék, hanem azzal, hogy miként tudják saját kapzsi érdekeiknek megfelelően megváltoztatni a játékszabályokat. A demokráciákban meglévő fékek és ellensúlyok rendszerének minden korábbi hasznos elemét teljes mértékig felszámolták. Önmagukat érdemben megvédeni nem képes közösségekkel szemben erőszakosan, minden egyeztetést nélkülözve léptek fel, és taszították őket a kétségbeesésbe. Emberek milliótól vették el az emberi élethez való jogukat.
Hasonló folyamatok kezdődtek meg szűkebb hazámban, Oroszlányon is. A jelenlegi testület tagjai számára nem a demokratikusan, egyeztetett és megvitatott módon meghozott döntések kialakítása volt a fontos, hanem a saját lehetőségeik minden téren való megerősítése. Önös érdekeik mindannyiunk érdekei elé helyezésével felborították a korábban meglévő konszenzuson alapuló működést. Mint képviselő-jelölt a jövőben azon kívánok fáradozni, hogy ha máshol nem is, de Oroszlányon egy demokratikusan működő közösség erősödhessen meg. Hallgattassék meg minden fél. Mondhassa el mindenki, aki kívánja a problémákkal kapcsolatos véleményét. A választott képviselők pedig a véleménynyilvánítók által felvetettek alapján hozzák meg felelős döntéseiket.
Ezért azt kívánom képviselni, hogy közösen alakítsunk ki egy élhetőbb Oroszlányt!
A piktogramok csak érdekességből vannak a szövegben.Nincs kapcsolat a szövegrész és a piktogram között!
