Az oktatás és nevelés területe az utóbbi négy évben drasztikus változásokon ment keresztül. A több mint két évtizedig működő rendszert a jelenlegi politika 2010-ben olyan irányba vitte el, amelyben az államon kívül egyetlen résztvevő sem járt jól. A diákok az egyen-tankönyvekkel, egyen-oktatással súlyosan sérülnek. A gyengébb tanulók számára csökkent az esély a felzárkóztatásra, a tehetségesek számára pedig a kiemelkedő munkavégzésre. A pedagógusok korábbi, 10-20 év alatt megszerzett minősítéseit a kormányzat egyetlen tollvonással nullázta le. Az állami szintű intézmény-összevonással és központi gazdálkodás ötletével alapvető működési zavarokat generáltak egy olyan rendszerben, amelyben ezelőtt sem volt felhőtlen a finanszírozás. A korábban meglévő fejlesztési lehetőségek teljesen megszűntek, amelyek már rövid távon is éreztetik hatásukat. A tankötelezettségi kor 16 évre történő módosításával pedig a hátrányos helyzetben lévők számára tették tömegesen elérhetetlenné a szakma, azaz a megélhetés megszerzésének lehetőségét.
Oroszlány jelenlegi vezetése pedig ezt az amúgy is súlyosan terhes miliőt mélyítette azzal, hogy középfokú intézményeit a szakértők, a szakemberek és a közösségek véleményének ellenére összevonta. Ez a döntés egyértelműen a helyi szakképzés teljes felszámolását eredményezte a ciklus végére. Az összevonás és az államosítás Oroszlány város esetében azzal a katasztrófával fenyeget, hogy 60 év után várhatóan megszűnik a helyi szakképzés. Ez pedig a megélhetési problémák megjelenésével és a szakember utánpótlás hiányával fenyeget.
Gondolataim a témával kapcsolatosan
Az országgyűlési választásokon eredményesen szereplő dr. Czunyiné Bertalan Judit képviselő-asszony jelenleg az oktatás területének kiemelt vezetője. A vele való szoros együttműködés során el kell érnünk, hogy a jelenlegi túlzottan központosított irányítási rendszer a jogos igényeknek megfelelően megváltozhasson. A települések közösségei saját céljainak sokkal jobban megfelelő oktató- és nevelőrendszert kell kialakítani, amelyből kiiktathatóak a napi működési anomáliák. Amelyben a pedagógusok és szakemberek csak és kizárólag a gyerekekkel tudnak foglalkozni.
Oroszlányon sokféle oktató és nevelő munka folyik. Ennek megfelelően a problémák nagyon sokrétűen merülnek fel, amelyekre gyakran gyors és hatékony választ kell tudni adni. A jelenlegi túlbürokratizált rendszerben ez megoldhatatlan. Ezért fontosnak érzem, hogy a hivatalon belül létrejöjjön egy olyan tevékenység, amely folyamatosan monitorozza az intézményekben folyó munkát. Ennek eredményeként felszínre hozza a problémákat, azokat elemzi, és kialakítja azokat a döntés-előkészítési anyagokat, amelyek alapján a helyi, járási, megyei és országos nevelés- és oktatásirányítási szinteken kezdeményezhetőek lesznek a változások.
Alapfokú képzés – Legfontosabb kérdésnek a felzárkóztatás, valamint a tehetséggondozás kérdését érzem ezen a területen. Az „egész napos iskola” szellemisége érdekes gondolat, amelynek előnyei és hátrányai is számosak. Ezzel kapcsolatosan azt tartom kiemelkedően fontosnak, hogy a pedagógusok és szakemberek számára biztosítani kell a kötelezően ellátandó feladatokon túl azoknak a foglalkozásoknak (korrepetálás, szakkör, versenyeztetés) megtartását is, amellyel tartalmasan kitölthetőek a délutáni foglalkozások, a gyerekek igényeinek megfelelően. Ezek emberi, anyagi és tárgyi feltételeit fel kell mérni és dönteni kell azok biztosításának lehetőségeiről (támogatás, pályázat, stb.).
Meglátásom szerint a közelmúltban elindult egy káros folyamat, amely a kétkezi (szakmai) tevékenységeket háttérbe szorítva a humán műveltség tömeges megszerzését preferálja indokolatlanul nagy mértékben. Éppen ezért fontos feladatnak tartom egy olyan helyi program kidolgozását és működtetését, amely újra előtérbe helyezi a szakképzés számára megfelelően előkészített általános iskolások képzését. Ezen a területen azon szakmák ismeretanyagait kell alapul venni, amelyek a helyi vállalkozások és szolgáltatások területén jelen vannak, vagy amelyek napjainkban hiányszakmának minősülnek.
Középfokú képzés – A középiskolák feladata kettős. Egyrészt a gimnáziumok működtetésével a humán felsőfokú képzésben résztvevők képzését kell biztosítani. Másrészt a szakképző- és szakközépiskolák fenntartásával biztosítani kell a megfelelő szakmai ismeretekkel felvértezett szakembereket, akik akár a munka világában, akár felsőoktatásban is helyt tudnak állni. Ennek megfelelően a helyi gimnázium munkáját segítenünk kell abban, hogy a gimnáziumi érettségi megszerzését követően a tanulók a lehető legnagyobb arányban felvételt nyerjenek a hazai és külföldi felsőfokú képzés intézményeibe. Azok számára, akik sajnos nem képesek ilyen szinten teljesíteni az érettségi követelményeket, alternatív lehetőségként biztosítani kell informatikai, gazdasági és egyéb humán felsőfokú szakképesítések, vagy OKJ szakmák megszerezhetőségét.
Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a felsőfokú képzésbe résztvevő oroszlányi hallgatók milyen módon tudnának a helyi vállalkozásokkal, gazdálkodó szervezetekkel, intézményekkel tanulmányi szerződést kötni annak érdekében, hogy a diploma megszerzése után legyen hova visszajönniük élni és dolgozni. Ezzel a fiatalok elvándorlása nagy mértékben csökkenthető lenne, a szervezetek pedig az utánpótlás-nevelés keretében „ismert” szakemberekhez juthatnának.
Szakképzés – Városunk jövője szempontjából kiemelkedő fontosságú a szakképzés helyzete. A jelenlegi ciklus páváskodó megoldásai helyett érdemben kell cselekedni. Az önkormányzat vezetésével, a képzést biztosító szakemberekkel és a foglalkoztatókkal (ipari park, egyéni és társas vállalkozások) közösen kell kidolgoznunk egy szakképzés fejlesztésére vonatkozó közép- és hosszú távú elképzelést. Egy közös együttműködési szerződés hatékonyabbá teheti az anyagok, eszközök és emberek áramlását a képzési helyek és a vállalkozások között. Hatékonyabbá kell tennünk a munkaerő-piaci alap forrásaira és szervezeteire támaszkodva a speciális, a támogatott felnőttképzési programokat, valamint a munkanélküliek, illetve a hátrányos helyzetű emberek (fogyatékossággal élők, pályakezdő fiatalok, kisgyermekes anyák, 45 év feletti munkavállalók, romák, gyermekvédelmi intézményekben nevelkedettek, hajléktalanok, stb.) számára szervezett helyi képzéseket.
A helyi szociális tanulmányi ösztöndíj-pályázat (és a központi hiányszakmás ösztöndíj) mellett szükségesnek érzem egy helyi szakképzést támogató tanulmányi ösztöndíj bevezetését is, amelynek célja a szakképzés minőségének támogatása lenne. Egy tanulmányi eredményhez, illetve a helyi vállalkozásokkal való érdemi kapcsolatok kialakításához köthető pályázat jótékony hatással lenne a szakképzésbe jelentkezők számának emelkedésére is. Így biztosítható lenne, hogy a jelenlegi ciklusban kivéreztetett szakképzés a város hagyományainak megfelelően továbbra is sikeres legyen.
Speciális képzések – Oroszlányban mindig is kiemelkedő kérdés volt a speciális (művészeti, felzárkóztató, fogyatékkal élők, stb.) képzések működtethetőségének biztosítása. A jövőben is fontos kérdésként kell kezelni ezt a területet. Meg kell vizsgálni, hogy a jelentős mértékben átalakított nevelési- és oktatási környezetben milyen módon (támogatás, pályázat, stb.) lehet a leghatékonyabban a város erőforrásait kamatoztatni ezen a területen.
Felnőttképzés – A gazdasági válság következtében jelentősen nőtt a munkanélküliség hazánkban is. A jelenlegi oktatási rendszerben érvényes 16 éves tankötelezettség is azt eredményezi, hogy tömegesen vannak a munkaerő-piacon olyan emberek, akiknek nem megfelelő a szakképzettsége, vagy egyáltalán nincs is. Éppen ezért a felnőttképzés keretében biztosítani kell az ilyen emberek megfelelő szakmához juttatását. Komoly problémaként érzékelem azt is, hogy az újonnan alakuló egyéni és kis vállalkozások –kényszervállalkozások– tagjai nem rendelkeznek a vállalkozás megfelelő működtetéséhez szükséges ismeretekkel. Ezért a felnőttképzés keretében számukra biztosítani kellene az általános vállalkozási ismeretek megszerezhetőségét (gazdálkodási, szervezési, informatikai, kommunikációs és pályázati ismeretek). Erre kifejezetten alkalmasnak találom a jelenlegi középiskola gimnáziumi és szakképzési lehetőségeit. Ezen a területen ki kell alakítani azt az együttműködési rendszert, amelyben az igénylők, a képzők és a felnőttképzés finanszírozói és forráskezelői hatékonyan együtt tudnak működni.
Az oktatásban résztvevő szakemberekkel (nevelők, pedagógusok, tanárok, oktatók) közösen ki kell dolgoznunk egy programot, amelynek alapvető célja az oroszlányi nevelést, oktatást és képzést biztosító intézmények helyi, térségi és járási népszerűsítése. Ennek alapján támogatni kell minden olyan helyi kezdeményezést, amely a helyi középiskolák felé „tereli” az általános iskolákban tanuló diákokat, illetve azok szüleit. Erre megfelelő forrásokat kell biztosítani. (Természetesen ezzel párhuzamosan a helyi középiskolák elfogadottságát is jelentősen növelnünk kell.)
