Aki 40-50 éve a városban él, pontosan tudja, hogy milyen módon és tempóban készültek a dolgok akkortájt. A bánya, az erőmű és a TSZ sok esetben „megcsinált” valamit, amihez később vagy készültek tervek, vagy nem. Vagy korrekt módon elő lett készítve az adott kivitelezés és a megfelelő alapokra, megfelelő technológiával, az itt-ott létező szabályokat betartva készültek el a dolgok, vagy nem. Ezt akkor senki nem firtatta, senki nem foglalkozott vele. Épült, szépült, gyarapodott a város és ez volt a fontos.
Népekbarátsága utca (Havasi és Április között) teljes felújítása
Így 30-40-50 évvel később azonban már látszanak a problémák. Tényleges alap nélküli utak. Kisebb, nagyobb problémák a hidakkal. Területhiány az intézmények és lakóépületek körül. Ugyanis 40-50 évvel ezelőtt szinte egyetlen gépjármű sem volt magántulajdonban. A cégek járművei pedig nem a városban, hanem a cégek üzemtelepein „állomásoztak”. Napjainkban már a cégek járművei darabszámban eltörpülnek a város lakóinak tulajdonában lévő gépjárművek számától. A jelentősen megnövekedett járműmennyiség elhelyezése és forgalma pedig komoly problémát okoz a közlekedéssel, városfejlesztéssel és városüzemeltetéssel foglalkozó szakembereknek. Hol és milyen módon parkoljanak? Miként oldják meg a közutak üzemeltetését és karbantartását? Hogyan takarítsák el télen a havat? És így tovább, és így tovább…
Sokszor olvasható különböző nyilvános felületeken (Oroszlányon ez leginkább a Facebook) az emberek közlekedéssel kapcsolatos véleménye. A legtöbben az utak és járdák állapotára panaszkodnak szinte minden településen. Nincs ez másként városunkban sem. A véleménynyilvánítók legtöbbször a befizetett útadó felújításra fordítását kritizálják, amelyet a lelkes olvasótábor rendre vissza is igazol.
De nézzük utána annak, hogy mi a valóság!
Mint oly sok mindenben az önkormányzatok életében ebben a kérdésben is a források tényleges nagyságrendje és azok „származási helye” az első legfontosabb kérdés. Ugyanis „teremteni” csak pénzből lehet. Az önkormányzatok központi normatívából, helyi adó és egyéb bevételekből, valamint pályázati forrásokból tudják finanszírozni kiadásaikat. Az utóbbi 8-10 évben a központi költségvetés (állam, kormány) nem biztosított megfelelő forrásokat az önkormányzati kezelésben lévő közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, azaz központi költségvetés nem áll a települések rendelkezésére ilyen célokra. Nem akarom elsütni azt a gyenge poént, hogy pedig más, ennél ezerszer kisebb horderejű dolgokra pedig ezer milliárdokat pazarol a jelenlegi kormányzat.
Az állam „gondoskodó” és újra elosztó feladatai között egy másik hatékony forrás lehetne a céltámogatás rendszere némi versenyszellemmel kombinálva, amit általában pályázat alapú forráselosztásnak nevezünk. Az állam esetében ilyen elosztásra az adóforintok és az EU forrásainak lehívása állna rendelkezésére. De az utóbbi 8-10 évben nem igazán volt olyan közlekedési infrastruktúra fejlesztését támogató pályázat kiírva, amely egy Oroszlány nagyságú település számára megnyugtató megoldás lehetne közlekedéshez kapcsolódó problémáik megoldása során. Pedig érdekes módon a TAO bevételek sok ezer milliárdja ellenőrizetlenül ömlik a csókos sportszervezetek számláira.
Így nem marad más, mint a helyi adóbevételek, illetve az állami adóbevételek helyben maradó része. De mit is jelent ez Oroszlány esetében ténylegesen? Azaz mennyi az az adóbevétel, amely a város költségvetésében megjelenik a közlekedéshez kapcsolódóan? Mivel sokan csak hivatkoznak a dologra anélkül, hogy pontosan tudnák a részleteket én vettem a fáradtságot és utána néztem. 1990-től (az önkormányzatiság hajnalától) átnéztem a város valamennyi költségvetési beszámolóját az alábbi diagram elkészíthetősége érdekében. Hát mit is mondjak már ez is impozáns látvány, pedig csak három témához kapcsolódó adatsor látható rajta. Az egyik a város költségvetésének fő összege. Azaz mennyiből gazdálkodott az adott évben összesen. A második az ominózus gépjárműadó helyben maradó része. (Na itt van a kutya elásva!) A harmadik pedig a városnak „adót fizető” járművek száma, azaz az adótárgyak száma, ahogy hivatalosan nevezik őket.
Sajnos 1999-ig a beszámolóknak nem volt része az adótárgyak számának bemutatása, így 1990 és 1999 között erre vonatkozó adat nem is szerepel a kimutatásban. Mint látható az adónem 1992-ben szerepelt először a város költségvetési beszámolójában minimális 4-5 millió forint közötti összeggel. Ez az összeg 2000-2012 között szépen de fokozatosan kúszott felfelé a járművek számának megfelelően, ami bizakodásra adhatott volna okot a közlekedési fejlesztések finanszírozását illetően. A csúcs 2011-ben volt, amikor ez az összeg elérte a 125 millió forintot. Ez egy komoly forrás, amiből valóban lehetett volna jelentős mértékben finanszírozni a közutak karbantartását a városban.
Gépjárműadóhoz kapcsolódó adatok
De aztán történt valami! Az eseményeket követők számára ismerős lehet a dátum. Én csak a nagy einstand néven szoktam emlegetni. Ekkor történt ugyanis a nagy állami lenyúlás. Oroszlánytól ekkor vették el az összes teljesen felújított oktatási intézményét általános iskoláktól a középiskoláig. Ekkor nyúlták le a sikeresen és hatékonyan működő rendelőintézetünket, azaz a városi vagyon jelentős részét. És ezt állítólag a város megmentése érdekében. Amiről azonban senki sem beszél azóta sem, hogy csak a gépjárműadóban évi 80 millió forinttól is megszabadították a várost! Ugyanis ettől kezdve a közel 130 milliós adóbevétel visszaesett közel 50 millióra. Pedig az autók száma a városban az elmúlt 6 évben mintegy közel 1000 darabbal nőt. Ha minden maradt volna a régiben, akkor a városnak ma éves szinten közel 160 millió forintja lenne útfelújításra és útépítésre. De ehelyett csak 50 millió forintja van. Azaz az állam az elmúlt 6 évben közel 700 millió forinttal rövidítette meg a várost csak ebben az adónemben. Köszönjük kedves „állam bácsi” a nagy gondoskodást!
Szóval az utóbbi hat évben évi 50 millió forint gépjárműadó bevétele van a városnak, amiből fent kellene tartania az összesen 63 km közútját, amelyből 50 km belterületi közút. És akkor most kanyarodjunk vissza a cikk elején felvetett megjegyzésekhez és véleményekhez. Azaz mire költi a város a gépjárműadóból származó bevételt? Miért nem költi az utak állapotának javítására? Szóval a kérdés, hogy költ-e a város éves szinten 50 millió forintot az utak fejlesztésére? A választ ismét a költségvetési beszámolók fogják megadni. Akkor lássuk!
Csak 2018 évben és csak fenntartásra 108 millió forintot költött a város. Emellett további közel 100 millió forint értékben fejlesztette a gépjármű-közlekedéshez kapcsolódó infrastruktúráit. (Ebben nincsenek benne a járdák, a közúti vízelvezetés, a buszmegállók fejlesztésének költségei.)
Ugyanezek a tételek 2017 évben 100 millió forint útfenntartás és 104 millió forint fejlesztés. 2016 évben 88 millió forint útfenntartás és 280 millió forint fejlesztés. Vagyis megállapítható, hogy a város a gépjárművek megadóztatásából befolyt összeget 100%-ban a város útjainak felújítására fordítja és még ki is egészíti annak mintegy háromszorosával. Azaz az egy évben útfenntartásra és útfejlesztésre fordított összegek csak 25%-t (egy negyedét) fedezi a gépjárművek adójának helyben maradó része!
Mint a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság volt elnöke azt gondolom, hogy a felvetett kérdésre egyértelmű választ lehetett adni. Ezzel nem azt mondom, hogy minden rendben van, de azt igenis, hogy a város döntéshozói és képviselő-testülete helyén kezeli a kérdést. Ehhez kapcsolódik az állampárt helyi képviselőinek azon megnyilatkozása is, hogy amikor a városvezetés a nagyobb arányú közútfejlesztés érdekében a hitelt is bevonta a finanszírozási lehetőségek sorába, akkor vészes rikácsolásba kezdtek a város eladósítása miatt. Érdekes, hogy nem az volt az első gondolatuk, hogy az országgyűlési képviselővel karöltve kidolgozzanak egy olyan állami költségvetési módosító javaslatot, amely a települések számára megfelelő forrást biztosít közútjaik fejlesztéséhez és karbantartásához. Pedig azt hiszem, hogy ezt egy országgyűlési képviselőtől joggal elvárhatja városunk lakossága.
