Az emberiség története sok olyan értéken alapul, amely évszázadokon, -ezredeken át biztosították megmaradásunkat. Az emberek közötti viszonyban a tisztelet, a szeretet, a becsület és a bizalom azok, amelyek szerintem a legfontosabbak, mondhatnám alapvető emberi értékek. Az utóbbi évek eseményei arra késztettek, hogy a címben is említett bizalommal kapcsolatosan elmélkedjek egy kicsit.
Órákig lehetne sorolni olyan eseményeket és folyamatokat, amelyek alapja a bizalom. Olyan dolgokról, amelyek a bizalom nélkül nem működhetnek. A megbízhatóság meglátásom szerint a legeslegfontosabb alapvető emberi tulajdonság mind közül. Egy megbízhatatlan ember és szervezet nem hiszem, hogy képes lehet tiszteletet, szeretetet vagy becsületet kivívni önmaga számára. Vannak olyan nemzetek, akiknél az adott szó biztosíték szinte bármilyen értéket képviselő ügylet esetén. Sőt sok esetben többet jelent mint a papírra vetett ígéret.
Egy többek által fontosnak vélt ember évekkel ezelőtt nyilvánosan kijelentette, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra amit tesz. Ha eddig nem lettek volna vele szemben aggályaim, ezzel akkor is azonnal elvesztette volna minden bizalmamat. Ez az apró esemény meglátásom szerint olyan lyukat ütött az emberek egymáshoz való viszonyába, amely negatív hatásai azóta is napról napra bomlasztják kapcsolataink szövetét. Az ember-ember, az ember-szervezet és a szervezet-szervezet közötti kapcsolatokban bizalom nélkül lehetetlen érdemi működést biztosítani.
Gondoljunk csak bele. Vegyünk a szerződést, mint a két fél között létrejövő megállapodást. A fentebb említett országokban a bizalom jele a nyílt tenyér egymás számára történű felmutatása és összeérintése. Ezt nevezzük kézfogásnak. Ahol erős a bizalmi szint, ott ennyi bőven elég. Nálunk Magyarországon viszont már ott tartunk, hogy az írott szerződésben foglaltak, a felek és tanúk aláírása után is kérdésesek lehetnek a felek valódi célját illetően. Mára odáig jutottunk, hogy már harmadik fél kell az ígéreteink hitelesítéséhez. Sőt ennek működéséről még törvényt is alkotunk! Évszázadokkal ezelőtt emberek úgy bízták kicsinyke megtakarított vagyonukat másokra, hogy semmiféle papírra és aláírásra nem volt szükség. Vagyonkájuk mégis biztonságban volt, mert megbízható volt, akire rábízták! Ma azon kell morfondíroznom, hogy a pénzemet kezelő intézmények és azok érdekeit védők velem szemben milyen dolgokat találnak ki a pénzem lenyúlásához. Jogi „szakemberek” tucatjait alkalmazzák arra, hogy előre megfontolt szándékkal megkárosítsanak. Tiszta őrület! Merre tart a világ!?
Az állam egyre nagyobb szerepvállalása mindennapjainkban, valamint a közpénzek növekvő tömege sajnos hatalmas teret biztosít a kapzsi emberek számára. Az egyre növekvő szervezetek egyre áttekinthetetlenebbek, így egyre kedvezőbb terepet biztosítanak a „másként” gondolkodóknak. Különböző szintű vezetők családtagjai, rokonai, hozzátartozói és haverjai tömeges szinten kezdenek megjelenni a mindannyiunk közös pénzéből működő szervezetekben. A közös pénz lenyúlása mára „kötelező feladat” lett az állami vagy közpénzeket is felhasználó szervezetekben. Csoda hát, ha néhány „megtévedt” kisember is úgy gondolja, hogy talán neki is lehet valami esélye meglévő kapzsisága kielégítésére? Közpénzen kitartott rokonok, lenyúlt közbeszerzések, elsíbolt közpénzek, meghamisított dokumentumok és pénzügyi tranzakciók jelzik a kapzsiság terjedését.
Mint ember mindig is fontos szempont volt számomra a bizalom és a megbízhatóság. Mint gazdasági szakember és ebben a világban élő pedig pontosan tudom, hogy sajnos egyre tipikusabb egy másik emberi tulajdonság, a kapzsiság. Ez a két tulajdonság meglátásom szerint egymás ellenfelei. Ahol felüti fejét a kapzsiság, ott már nem lehet tovább bizalomról beszélni. A két dolog kizárja egymást.
Mint közszereplő sorozatban találkozom olyan eseményekkel, amelyek a fenti jelenségek sorát gyarapítják. Kis 20 ezres településem nem számít nagynak, de már ebben a környezetben is kapkodnom kell a fejem. Több száz millió támogatás egyes kiemelt emberek hobbijának finanszírozására, milliós fizetésekből kitartott családtagok és rokonok. Milliókat lenyúlók, akik tettükkel emberek százait hozzák lehetetlen, gyakran tragikus helyzetbe. Köztestületekben tevékenykedő „szakemberek”, akik évek hosszú során át lopják a közpénzt. Mindinkább igaznak érzem Kardos-Horváth szövegét: „Egyre több minden nem tiszta, egyre több mindent nem értek, egyre több az ismeretlen, és olyan hosszú már a képlet.”
2014-ben lettem önkormányzati képviselő. Egyik fontos feladatomnak tekintettem már a kezdetektől kezdve a közpénzek felhasználásának figyelemmel kísérését. Egy ilyen környezetben a lenyúlás egyik eszköze a beruházások csókosokhoz, haverokhoz juttatása. Mivel a forrás a közpénz így senkinek nem fog fájni, ha pár millióval többe kerülnek az egyes munkák. Székely Antal képviselőtársammal közösen sokat perlekedtünk azért, hogy mára a város által indított fejlesztések kivitelezői többségében nyilvános közbeszerzésekben kerüljenek kiválasztásra. Tudom, hogy ez sem hoz 100%-os biztonságot, de egy jelentős előrelépés a közpénzek tisztább felhasználásában.
A pénzügyi bizottság tanácsnokaként sok vitát kiváltó és generáló tevékenységem eredményeként két önkormányzati vállalkozás is átvilágításra került „tulajdonosi szempontok” alapján, igaz egyelőre csak részlegesen. Az egyik eredményeként szigorodott a cégszintű fejlesztések kivitelezőinek kiválasztási folyamata. A másik esetében látszólag egyelőre csatát vesztettem, de nem fogom feladni. Nem nyugszom, amíg nem kerülnek helyükre a fogalmak és a hozzájuk kapcsolt költségek szintje nem csökkenthető drasztikusan.
A helyi tűzoltóknál napvilágra került események számomra felháborítóak. Mint gazdasági szakember nem tudom elfogadni, hogy a rendőrségi nyomozás ellenére a szervezet nem talált azonnal felelőst az eseményekre. Az pedig, hogy mindez közel 10 éve folyó pénzlenyúlási gyakorlat, nagyon sok kérdést vet fel, amire mind a tűzoltóság vezetésének, mind az önkormányzat megfelelő vezetőinek határozott választ kell, hogy adjanak!
Egy dolog, ami talán jobban megvilágítja, hogy szerintem miként kell mindannyiunknak hozzáállni a közös pénzek vizsgálatához. Én a város egyik talán legnagyobb társasház közösségében vagyok tulajdonos. Minden évben a kezelő beszámolója előtt kikérem a beszámolási időszak teljes tételes könyvelését (tételes főkönyvi kivonat), amelyet tételről tételre átnézek. A kérdéses elemeket pedig még a közgyűlés előtt egyeztetem a kezelővel.
Gazdasági emberként tudom, hogy a bizalom fontos dolog, aminél talán csak egy dolog fontosabb ez pedig az ellenőrzés. A gazdálkodószervezetek működését befolyásoló szabályzatok minden esetben ki kell, hogy térjenek ennek pontos mikéntjére. Ettől függetlenül hiszek abban, hogy szabályzat ide, szabályzat oda, egy rendszertől független személy által végrehajtott mélyreható, tételes vizsgálat sok mindenre képes felhívni a figyelmet.
Az önkormányzati cégek, vagy az önkormányzat által támogatott szervezetek életében nem megkerülhető egy ilyen éves szintű teljes tevékenységet érintő tételes ellenőrzés. Legyen az vállalkozás, sport- vagy civilszervezet. Ha valaki közpénzekre tart igényt, akkor vállalja azt, hogy gazdasági tevékenysége minden részletében nyilvános lesz! Úgy gondolom, ez az elv működő gyakorlattá kell, hogy váljon városunkba. A nyári időszak végét követően első dolgom lesz, hogy ezzel kapcsolatban kezdeményezni fogok egy ellenőrzési és elszámolási folyamatokat átdolgozó eljárást, amelynek eredménye minden közpénzt felhasználó esetében kötelező kell, hogy legyen a jövőben.
És a végére még egy gondolat. A közösségek, a civil- és sportszervezetek vezetői, az önkormányzati vállalkozások vezetői és azok felügyelő bizottságai személyesen és anyagilag felelősek a szervezetben történt valamennyi pénzügyi tevékenységért. A szervezetek gazdasági és pénzügyi szakemberei pedig személyesen és jogilag is felelősek minden tevékenységükért. Talán itt az ideje elgondolkodni azon, hogy a vezetők és felügyelők milyen elvek alapján kerülne kiválasztásra és megbízásra. Talán a kapott juttatásokért cserébe ideje lenne valami konkrét, a működést tisztábbá és nyilvánosabbá tevő tevékenységet is tenni.
