Az alakulófélben lévő helyi média nyitó „riportja”, a Facebook nemzetközi közösségi felületének bejegyzései és hozzászólásai, valamint a barátokkal és ismerősökkel folytatott beszélgetések egyre reménytelenebb képet kezdenek festeni egy újra viruló jelenségről a „közterületen hivatásszerűen” élésről. A romló városkép, a mindenhol szétdobált alkoholos üvegek és szemét, a közbiztonságot és közegészséget veszélyeztető, kötekedő, gyakran agresszív „csavargók” kísérői ennek a jelenségnek.
Elveszett lelkek – hajléktalanok
Az eddig nemtetszésüket baráti beszélgetésekben kinyilvánító ismerőseim mellett, napjainkban már szinte minden elérhető fórumon megjelenik az átlagemberek panasza, akik a züllő városkép problémája mellé egyre gyakrabban odateszik már a ténylegesen okozott károkat is. Elnézést a következőkért, de így hangzott el: „Mire vártok még? Az kell, hogy mint a kutyák, ezek is teleszarják a várost!?” A kellemetlenkedés mellett a tényleges bántalmazás is napirenden van már. Épp a minap olvastam egy tatabányai esetet, aminek egy családapa látta kárát. Kisgyermekei szeme láttára okoztak rajta olyan sérüléseket, amelyek ellátáshoz orvosi segítségre volt szüksége, mert szóvá tette, hogy a szemetet talán jobb lenne a pár lépésre lévő kukába tenni.
Mint szakbizottsági elnök és mint helyi képviselő az egyik helyi Facebook közösség oldalán megpróbáltam pár gondolatot felvetni a jelenséggel és az általa okozott problémával kapcsolatosan. Reménykedtem benne, hogy az ott leírtakra lesznek érdemi észrevételek, érkeznek hasznosítható javaslatok. De pár LIKE és egy-két szavas reakciókon kívül sajnos nem sok érdemi bejegyzés született. Nem bántani akarom az alakuló médiacsapat munkatársait, de sokat segíthetnének, ha nem csak problémát festegetnék, hanem a lakosság érdemi megoldási javaslatait is próbálnák bemutatni.
A mai, folyton folyvást mindenben ellenséget kereső légkörben nagyon nehéz érdemi gondolatokat megfogalmazni egy ilyen mindenki számára roppant kellemetlen helyzet kezelésére. Mint baloldali politikus elvben elítélek minden kirekesztő, ellenségkereső, gyűlöletre alapuló felvetést és megoldást. De be kell, hogy lássam, egyszer meg kell húzni egy olyan határt, ami kimondja: ADDIG ÉS NEM TOVÁBB! Persze mindezt csak akkor, ha a RENDSZER már mindent megtett a probléma kezelésre érdekében. És ezzel van a legnagyobb problémám!
A város képviselő-testülete több hónapja elfogadta az együttélés szabályait kezelő rendeletét. Igaz, hogy véleményem szerint ez első körben elég egyoldalúra sikeredett, ugyanis jelen állapotában inkább csak a közterület-felügyelő szakembereink számára biztosít rendezett jogi kereteket eljárásaik lebonyolíthatóságára. Ez ugyan nagyon fontos szempont, de nem minden. A szankcionálás mellett kell lennie valami kezelést és megoldást nyújtó eszköznek is a fenti problémára. És ez az amit személyesen nagyon hiányolok. Azzal kezdeném, hogy a tényleges szakemberek látványos jelenlétét és aktivitását nem igazán érzékelem. Ahogy ezt bejegyzésemben is próbáltam kifejteni, meglátásom szerint első körben társadalmi, második körben szociális és egészségügyi, harmadik körben pedig rendészeti problémával állunk szembe. Ennek ellenére, mint helyi képviselő nem igazán találkoztam semmilyen szinten sem a probléma kezelésére irányuló komolyabb kezdeményezéssel. Lehet, hogy a sok-sok jelzés ellenére a naponta felszínre kerülő esetek még nem ütötték át az ingerküszöböt?
Városunkra fókuszálva azt látom, hogy a Petőfi utcában, valamint a hajléktalanszálló környezetében tapasztalható jelenségek összefüggésben lehetnek egymással. Ezt a képet árnyalja, hogy egyre több más településről „ideköltözött” ember kezd a város egyre nagyobb részén a közterületen elhelyezett padokon „életvitelszerűen” berendezkedni. Hangoskodással, italozással zavarják az ott lakókat és városban élőket. A helyben, vagy a közeli bokrokban elvégzett kis és nagy dolgaikkal közegészségügyi veszélyt jelentenek. Botrányos agresszív viselkedésükkel félelmet keltenek és több esetben (az elmondottak szerint) ténylegesen is bántalmaztak embereket. A jelenlegi eszközrendszer láthatóan nem képes kezelni a miattuk keletkező problémákat. Az állami és helyi szabályok csak azokra képesek hatni, akiknek van vagyona, jövedelme, vállalkozása, tulajdona. Ugyanis az ő számukra kelletlen ha jogi lépéseket tesznek ellenük a nem megfelelő magatartásuk miatt. De akit nem fenyeget sem a pénzbüntetés, sem a szabadság korlátozása, sem a vagyon elvesztése, azzal szemben szinte lehetetlen érdemi intézkedést tenni. Szakemberek véleménye szerint az ilyen életvitelt folytatók számára kifejezetten jól jön, ha a pénzbüntetések nem rendezése eredményeképpen a téli hónapokra 2-3 hónapra börtönbe zárják őket. Ugyanis így megoldódik a fűtött ellátás kérdése is számukra erre az időszakra.
Ma úgy érzem (VFKB bizottsági elnökként), hogy a probléma egyetlen érdemi kezelői a város közterület-felügyeleti szakemberei. Azonban az ő eszközrendszerük és eljárási lehetőségeik sajnos erősen korlátozottak. Bírság, feljelentés aminek következménye a közmunka, az elzárás. Ezek azonban láthatóan teljesen hatástalan eszközök. Mint települési képviselő a szociális-szolgálat vezetésétől várnék el sokkal expeditívebb hozzáállást. Ugyancsak hasonlót várnék el a rendőrség részéről is, de ezt inkább nem feszegetném, mert az nagyon messzire vinne.
Nem vagyok szociális és egészségügyi szakember, azonban más városok hasonló problémáinak kezelésével kapcsolatosan több anyagot is olvastam már, amelyek mindegyike egy széles körben lefolytatott helyzetelemzés elkészítésével kezdett. Ezt követően jött a problématípusok alapján a megfelelő kezelési eljárások kidolgozása. A szükséges anyagi és személyi források megteremtése, majd az egyénre/csoportra szabott programok végrehajtása. Ez nem olcsó, nem kevés energiát és időt felemésztő folyamat, amelynek eredményessége jó esetben is ha 10-15%. De kellő ideig működtetve a folyamatot komoly eredmények érhetők el. De ehhez elkötelezett, képzett a területen megfelelő ismeretekkel rendelkező szakemberek szükségesek! Az oroszlányi környezetben (előre is elnézést kérek a kevés kivételtől) ilyen szakemberek szerintem nem állnak rendelkezésre, vagy esetleg olyan szinten vannak a rendszerben, amelyről érdemi kezdeményezéseket nem tudnak, vagy már nem akarnak tenni.
A probléma kezeléséhez a fent említetteken túl megfelelő környezet is kell. Ameddig megnyugtató, a többség által elfogadható módon nem vagyunk képesek ezen emberek számára megfelelő környezetet kialakítani az életvitellel kapcsolatos problémáik megoldása érdekében, addig szerintem nincs miről beszélni. Amíg nincsenek érdemi adataink ezekről az embertársainkról, addig nem tudunk megfelelő döntéseket hozni mindannyiunk problémáját illetően. De mint írtam is erre vonatkozóan semmilyen érdemi kezdeményezést, folyamatot nem látok a helyi szakemberek részéről.
Csak az érdekelne még, hogy meddig kell várni arra, hogy az illetékesek felébredjenek?
