Egy friss hír szerint a kormány „bedarálja, kinyírja, beszántja” – hogy csak a leggyakoribb szalagcím részleteket idézzem – a lakástakarék-pénztár rendszerét. Az ok egyszerű „Nem szolgálja a magyarok és Magyarország érdekeit”. Ha azt is számításba veszem, hogy csak az számít magyarnak, akinek az unokája is magyar, akkor talán valamelyest tudom értelmezni (elfogadni semmiképpen sem) a kormány által megfogalmazott döntést támogató elvet.
Sok hozzászólásban, azonban az „értők” inkább abbeli véleményüknek adnak hangot, hogy a kormánynak inkább azzal van gondja, hogy az ide befizetett adóforintokat a pribékek nem tudják ellopni, lévén csak egy dolguk van vele, a jogszabálynak és a szerződéseknek megfelelően az állampolgári megtakarítások mellé évente oda kell tenni a 30%-ot, maximum 72.000 Ft, a futamidő végéig minden évben. A maximum 10 éves futamidő alatt ez személyenként 720.000 Ft állami támogatás. Ha ehhez hozzátesszük a befizető 2.400.000 Ft-nyi befizetését akkor már csak egy kérdésem maradt. Hol is lehet ma 3.120.000 Ft-ért lakást venni? Persze, ha azt vesszük, hogy ennyi „önrész” mellé már könnyebb lakáshitelt is szerezni, akkor talán mégis csak teljesülhet az új lakás vásárlási cél is?
Én azonban azt gondolom, hogy a lakásokkal kapcsolatosan nem csak az „új vásárlás”, ami gondot okoz az állampolgárok többségének. Mint az köztudott a hazai lakásállomány erősen elöregedett. Egy-egy komolyabb felújítás akár több millió forinttal is terhelheti a családi büdzsét. És ha nem tartozunk azon szerencsések közé, akiknek a kormánymédia szerint átlag 10.000.000 Ft megtakarítása van, akkor nem biztos, hogy lazán nekiugorhatunk annak a lakásfelújításnak. Azaz nem marad más, mint a havi 20.000 Ft-onkénti tudatos, tervszerű takarékosság 5-10 évig, amíg azzal a kis állami támogatással összejön annyi, hogy mégiscsak nekiállhatunk lakásunk felújításának, esetleg energetikai korszerűsítésének. Bár, ahogy a lakájmédia felületeit tanulmányozom, ilyen magyar család csak elvétve van kicsiny hazánkban. Állampolgár azonban az én ismeretségi körömben is jelentős számban található. Na ja! – ők persze nem számítanak magyarnak!
De nézzünk egy másik területet, ahol szintén állampolgárok milliói találhatóak, bár ezek javarészt talán szintén nem magyarok a Szotyolakirály definíciójának megfelelően. Csak az én kis 20 ezres városkámban él olyan 8000-8200 család. Ezek jelentős része társas házakban él. Vagyis tulajdonosai egy olyan épületnek, amelynek rajtuk kívül még 20-50 család is tulajdonosa. Ezeknek az épületeknek jó része elavult technológiával épült az 50-60-70-es években. Azaz komoly fejlesztéseket kellene biztosítani további használhatóságuk érdekében. Elavult vezetékrendszerek (víz, szennyvíz, villamos, fűtés), korszerűtlen nyílászárók, rossz hőtényezővel rendelkező falak. Szinte mindegyik tetőszerkezete teljes felújításra szorul. A kinézetük pedig siralmas. Vagyis súlyos milliókat kellene (kellett volna) félre tenni, hogy a fejlesztések végrehajthatók legyenek. A gondosabb közösségek a lakástakarék-pénztárak segítségével tudnak/tudtak saját forrást biztosítani az ilyen és ehhez hasonló fejlesztések és korszerűsítések végrehajtásához. De ennek ezennel vége!
A kis ravaszdi sajnos nem tudta legyőzni a „sima bőrűt”
Mert sem az előbbi, sem az utóbbi nem szolgálja a magyarok és Magyarország érdekeit!
Akkor vajon kiét szolgálják? A bevándorlókét? Esetleg az így megspórolt pénzből újabb stadionok építhetők valahol külföldön, mert az jobban szolgálja a magyarok és Magyarország érdekeit!
